Vasúti acélfajták
A vasútépítésben használt anyagok
A nagysebességű vasutak fejlesztésére elfogadott stratégia miatt a sínekhez és a váltókhoz használt anyagok témája folyamatosan aktuális. A vasúti infrastruktúra jelentős részét képező sín-, blokk- és tűszelvényekhez megfelelő súrlódási és fáradási kopásállóságot mutató acélt használnak. Ezen alkatrészek megfelelően kiválasztott anyaga biztosítja a hosszú élettartamot és a vasúti közlekedés biztonságát.
A vágányok és a váltók sín-, tű- és tömbszelvényekből készülnek az 1. táblázatban feltüntetett megfelelő méretekkel. Ezeknek a termékeknek meg kell felelniük a gyártásuk alapjául szolgáló acélok mechanikai tulajdonságaira vonatkozó magas követelményeknek, valamint az anyagszerkezet megfelelő alakjának és folytonosságának az egész anyagban. Ezek az alkatrészek a vasúti járművek kerekei által okozott nagy dinamikus és ütésszerű terhelésnek vannak kitéve. A vasúti váltók építésénél leggyakrabban a meleghengerléssel előállított KL49 és Kl60 blokkszelvényeket használják.
A vasúti infrastruktúra ezen részei a felületi réteg roncsolódásának vannak kitéve, ami a sín-kerék rendszer érintkező gördülőfelületeinek méret- és alakváltozásához vezet. A magas mechanikai tulajdonságokkal szemben támasztott követelmények miatt a sínszelvényeket főként nagy szilárdságú és keménységű, nagy kopás- és törésállósággal, valamint alacsony alakíthatósággal jellemezhető, nagy széntartalmú acélokból állítják elő.
Az EN 13674 európai szabvány szerint 5 acél nyers állapotban hengerlés után (R200, R220, R260, R260Mn és R320Cr) és 2 acél hőkezelés után (R350HT és R350LHT) használatos a síngyártásban. Az acélok kémiai összetételükben különböznek, ami megváltoztatja a szilárdsági és alakíthatósági tulajdonságokat, míg a hőkezelés növeli a szakítószilárdságot (>1175MPa) és a 390HB körüli keménységet, valamint nagy kopásállóságot biztosít. Az említett minőségek közül az R260 és az R350HT acélok a leggyakrabban használtak bármilyen típusú szelvényhez.
Vissza a blog főoldalára
Vissza a blog oldalra